Bejelentés


Zempléni Hubertus V.t. „Ahol vadász van, ott vad is van!”











Károlyfalva bemutatása


 Fekvése a Zempléni-hegységdélkeleti lábánál fekszik, Sárospatak és Sátoraljaújhely között.

A falu története

A terület a Rákóczi-birtokokhoz tartozott, s a szabadságharcot követõen a királyra szállt. Trautsohn Leopoldus Donatus német herceg vette meg a 28 településbõl álló birtokrészt. A herceg fia, Trautsohn János Vilmos látva a nagy néptelenséget és a munkáskéz hiányát, németországi birtokairól, a Fekete-erdõ vidékérõl svábokat telepített a területre.

A telepesek három települést alakítottak a környéken: Rátkát, Hercegkutat (eredetileg Trautsondorf) és Károlyfalvát (eredetileg, Carolfalve, Karlsdorf – a herceg fiáról elnevezve). A Károlyfalvát alapító 16 család elõször a Sárospatak melletti Somlyód-hegy oldalában szállt meg, késõbb behúzódtak a jelenlegi szélvédettebb helyre, a hegyek alá, ahol elõbb kiirtva az erdõt, házakat építettek maguknak. Az állami adóktól 6 évig, a földesúri szolgáltatás alól 3 évig kaptak mentességet, s a kiirtott területeken hozzákezdtek a földmûveléshez. Mindez az 1750-es évek elsõ felében történt. Dujardin báró, a jószágigazgató 1752. július 11-én kötött szerzõdést a betelepültekkel. A családok 15 hold földet és kaszálót kaptak. 1752-ben már kocsmát és egy közös sütõkemencét építettek, 1777-ben pedig templomot. Nagyon nehezen éltek, többen visszaszöktek Németországba, áttelepülés is volt a három község között, s 1785-ben újabb családok is érkeztek Németországból. Az 1770-es években történt az országban az úrbérrendezés. A falunak ekkor semmilyen úrbáriuma nem volt, nem jobbágyoknak, hanem „szabadmenetelû” embereknek vallották magukat. A Trautsohn-családnak 1776-ban magvaszakadván ugyanis az uradalom ismét a kincstárra szállt, s annak kezén maradt 1806-ig. Ekkor szerezte meg a birtokot herceg Brettsenheim Ferdinánd, aki Lindau melletti birtokáról költözött ide.

Az 1784-1787-es népszámlálás szerint 233 fõ (113 nõ és 120 férfi) élt a faluban, 42 házban. A lakosok szántóföldi gazdálkodással, szõlõmûveléssel, állattartással foglalkoztak, és követ bányásztak a Kapitány-völgyben. A határok pontos megállapítása híján a pereskedések a patakiakkal folyamatosak voltak a legeltetés, az erdõ- és a bányahasználat körül. A két közeli sváb falu, Károlyfalva és Hercegkút nemegyszer összefogott jogainak védelmében. A sok huzavona csak az 1848 utáni úrbéri megváltással ért véget.

Miután földjüket megválthatták földesuruktól, elkezdõdött a község független élete.

1851-ben 480 lakosa volt a falunak, határa 385 hold volt. 1863-ban iskolát építtettek, 1877-ben pedig a fatemplom helyett kõtemplomot. A falu szépen gyarapodott, annak ellenére, hogy sok bajjal kellett megküzdeniük: 1890-ben a filoxéra kipusztította a szõlõket, sáskasereg a veteményeket. 1891-ben és 1894-ben tûzvész pusztított. Országos adományokból és biztosításból újjáépült szinte az egész falu. 1898-ban harangot is vásároltak a templomba. A szép gyarapodás a szorgalom mellett a belterjes gazdálkodásnak, s a két város közelségének is volt köszönhetõ, ahol termelvényeiket mindig jól értékesíthették.

A község élén a bíró állt, aki a körülményekhez képest ügyeskedve igyekezett a falu dolgait a gazdák érdekében a legjobban intézni. 1925-ben bolt épült, mely a Hangya szövetkezethez tartozott. 1936-ban és 1937-ben erdõt vásároltak a pataki határból. melyet közösen mûveltek az erdõbirtokosság keretében. 1936-ban megépült a bekötõút és a Károlyfalvát Rudabányácskával összekötõ út. 1943-ban bevezették a villamos áramot. A századelõn többen kivándoroltak az országos hullámmal Amerikába az anyagi gyarapodás reményével. A világháborúk a faluból is megszedték áldozataikat: az elsõben 13, a másodikban 18 fõ esett áldozatul. A falun 1944 decemberében vonult át a front.

1945. április 5-én az elöljárók esküt tettek a Magyar Köztársaság szolgálatára. Pártok alakultak: kisgazda-, szociáldemokrata- és kommunista párt. Tagjaikból alakult meg az új képviselõtestület. 1947-ben arról döntöttek, hogy a falu nemzetiségét véglegesen magyarként állapítsák meg, ezzel elkerülendõ a lehetséges konfliktusokat és a kitelepítést. 1950-ben megalakult az önálló tanács. Földigénylõ bizottság is alakult, és megtörtént a földosztás. Ezt követõen a gazdaságok több mint fele 5-10 holdas, 1/4-e 0-5 holdas, 1/5-e 10-20 holdas, 1/5-e 20 holdnál nagyobb területû lett. 1956. október 29-én a Borsodmegyei Munkástanács felhívására a faluban megalakították a Nemzetõrséget és a Nemzeti tanácsot, de a forradalom napjaiban nem történt semmi rendkívüli. 1958-ban a lakosok adójából tanácsházát építtettek. Az épületben orvosi rendelõ is helyet kapott, késõbb ide költözött a posta is. A tanácsházán könyvtár is mûködött, és vasárnap esténként mozivetítés volt. 1960-ban megalakult a Szorgalom Termelõszövetkezet 120 taggal. Istállót építettek, a földeket összeszántották, vettek 2 traktort, szõlõt telepítettek. Négy év önállóság után a sátoraljaújhelyi Új Erõ Termelõszövetkezethez csatlakoztak. Ezt követõen csökkent a tagság, és a tevékenység eredményessége is. A 70-80-as években a mezõgazdaságban szinte csak az asszonyok maradtak, a keresõk többsége az iparban és a szolgáltatásban dolgozott a közeli városokban. Az iskola is megszûnt fokozatokban, a gyerekek Újhelyben tanulnak, s az iskolából óvoda lett.

Az önálló tanács 1985-ben megszûnt, és közigazgatásilag Sátoraljaújhely város részévé vált a község. Ez az infrastruktúra fejlõdését hozta. A hiányérzet mégis megvan az emberekben, hogy nem a falu intézi a maga sorsát.

Az erõ eddig a Német Kisebbségi Önkormányzat létrehozására volt elég. A kisebbségi önkormányzat mindenekelõtt a nemzetiségi kultúra felélesztésén, ápolásán fáradozik, tánccsoport és énekegyüttes mûködtetésével, kulturális rendezvények szervezésével. Ehhez az anyagi feltételeket is igyekeznek megteremteni: a Faluházzá újított tanácsházához korszerûsítve hozzákapcsolták az önkormányzat helyiségét, szabadtéri színpadot építettek, és falumúzeum berendezését is tervezik. A hagyományos paraszti életforma felbomlásával a falu zártsága is megszûnt. 2001-ben ünnepelte a falu betelepülésének 250. évfordulóját. Ebbõl az alkalomból készült el a falu monográfiája Hauser Zoltán alkotó-szerkesztõ munkájának eredményeként: Carolfalve Karlsdorf Károlyfalva címmel (Károlyfalva, 2001.), melynek alapján készült ez a történeti összefoglaló.

Látnivalók:
  Tengerszem (hajdani malomkõbánya) a Megyer-hegyen,
   Rákóczi-fa a Hosszúhágón,
   Szép kirándulóhelyek, turistaútvonalak a környékbeli erdõkben,
   Országos kéktúra útvonal,
   Pincesorok

Károlyfalva Honlapja

A képeket Tóth Attila és Tóth Roland készítette.

Képgaléria










Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!